Sue N. Photography: 2017

Csúnya ember nincs, csak rossz fotós!

Saját példámon tudom, milyen borzasztó, mikor az ember utálja a saját magáról készült képeket, és hosszú éveken át igyekszik minél messzebbre elkerülni a fotósokat, és minden olyan családtagot, aki esetleg megpróbálhat fényképeket készíteni óra.

Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy számtalan értékes pillanat, akár egész korszak múlik el úgy, hogy nem marad róla kézzelfogható emlék. Ez akkor, az adott pillanatban nem tűnik fontosnak, de mikor tíz évvel később visszaemlékezünk, egészen biztosan bánni fogjuk, hogy az emlék csak a fejünkben létezik, és így nem tudjuk igazán megosztani másokkal.

Arról nem is beszélve, hogy emberek hosszú éveket élnek le úgy, hogy azt hiszik magukról: nem elég szépek. Pusztán azért, mert valaki valamikor készített róluk pár nem túl előnyös képet... És ez a gondolat az élet annyi más területét is tönkre tudja tenni...

Őszintén hiszek abban, hogy kivétel nélkül mindenkiről lehet jó képet készíteni (és most nem arról beszélek, hogy egy jó adag utómunkával bárkit topmodellé lehet retusálni - én arról beszélek, hogy mindenki tud szép lenni úgy is, hogy a kép valóban őt ábrázolja!)

Egykori énektanárom hitvallása: nincs olyan, hogy valakinek nincs hangja! Legfeljebb még nem tanulta meg használni...

Én valahogy így vagyok a fotózással. Nincs olyan, hogy valakiről nem lehet jó képet készíteni. Legfeljebb a fotós nem találta meg a megfelelő fényt, szöget, pillanatot...

Ehhez persze még rengeteget kell tanulnom, gyakorolnom, de célom, hogy idővel olyan fotóssá váljak, aki képeken is meg tudja mutatni az embereknek, hogy ők valójában milyen szépek, egyediek és különlegesek. És remélem, hogy ezáltal lehetőségem lesz számtalan nagyszerű és megismételhetetlen pillanatot is megörökíteni.

Sue N. Photography

2017. január 23., hétfő

Életképek - amikor az ember lakberendező zsenikkel él együtt... :D

Portré - változó fények

Portré - első műtermi próbálkozás

Tánc

Jogi nyilatkozat / Legal declaration